New Mexico - AUG15-19 - Blood doping 6000 labon

SZABADSÁG! :)

Ugyan sajnos kicsit másképp alakult szabadság, mint terveztük, de azért csak szabadság.

Úgy kezdődött, ugye, hogy a férjem és én mentünk volna egy hosszabb USA roadtrip-re Arizona és környékén, de a családnak (és a saját kommunikációs diszfunckiómnak) köszönhetően ez utolsó pillanatban meghiúsult. Viszont a húgomnak ettől még ki kellett jutnia Új Mexicóba, ahol egy évig suliba fog járni, úgyhogy nekem mennem kellett, ha csak 3 napra is. Bécsből repültünk Washington DC-n keresztül Albuquerque-be, de még DC-ben sem sikerült megállni egy futásra, amit különösen sajnáltam, mert életem egyik legjobb futóélménye a tavalyelőtti szülinapom, amikor ott voltunk és este futottam egy nagy kört a belvárosban.

Na sebaj, legalább ABQ-ben tudtam két rövidebbet edzeni, ami több okból is szuper volt:

- a változatos futóútvonal köztudottan gyönyörködtet

- ez a futóútvonal a kaktuszok és gyalogkakukkok között amúgy is gyönyörködtet

- 6000 láb magasban edzeni a vörösvérsejt-sűrűségnek sem tesz rosszat

- lehet róla írni egy király kis posztot sok szép képpel :)

 Azt fölösleges is mondanom, hogy a 12 órás repülések és oda-vissza jetlagek között a sport különösen háttérbe szorult, aminek a kilátásán, ahogy először végiggondoltam, eléggé elkeseredtem, főleg tekintettel a szept. 11-i versenyemre. Aztán kicsit gondolkodtam, és mintha hirtelen lehullott volna egy álmennyezet az agyamban, rádöbbentem, hogy a futás meg edzés az utóbbi időben teljesen átvette az életem felett a kormányt, pedig rajtuk túl is van élet... Eszembe jutott, régen hogy vártam a repülést, meg az egész nyaralási felhajtást, és elszégyelltem magam, hogy már ezt sem tudom rendesen értékelni, mert rossz perspektívából nézem. Ez fura volt különben, mert a férjem már egy jó ideje mondja ezt, amit én mindig veszekedésnek éltem meg az ő részéről, és most hirtelen feketén-fehéren állt előttem a valóság: hogy még pedig vannak fontosabb dolgok, bár persze a testedzés jelentősége nagy, de amíg nem a sporttal szerzem a betevőt, addig nem kell olyan őrültül komolyan venni. Tudom, hogy ez klisésen hangzik, de ott akkor olyan tisztaság volt a fejemben (vagy 5 percre), amilyen csak lehet. Megpróbálok mostantól emlékezni erre a gondolatra, ha megint meglódulna velem a szekér.

Szóval az újmexicói futások így néztek ki:

17 SZE  05:20

7.15km 40 perc alatt, rendesen hegyes, közvetlenül a hazaindulás előtt

16 KED  06:20

10km 53 perc alatt, rendesen hegyes (utána a szokásos 5-10 perc erősítéske)

plusz reggeli után (8AM) még elmentem a nagynénémmel kutyát sétáltatni:

3km 40 perc alatt (a végébe belekocogtunk)

Rövid és igen sűrű túra volt ez, de ettől még tökre élveztem, ettem teljes kiőrlésű barna bagelt (imádom a bagelt cream cheese-zel!!) és ittam a nullkalóriás Vitamin Water-t literszámra, hoztam a kedvenc Aussie's hajkozmetikumaiból egy évre elegendő készletet, vettem egy jó ASICS futógatyit (végre úgy éreztem, megértem a rövid strecsnacira) 25 dolcsiért, ittam néhány nyami koktélt (nagybátyám a keverő-majesztró :)), vacsiztunk a családdal a Desert Fish-ben (ami nem hangzik túl igéretesnek, de nagyon fincsi volt :)), voltam Albuquerque Old Town-ban, ami Adobe stílusú és nagyon hangulatos (olyasmi, mint Santa Fe, csak kicsiben), láttam vizibölényeket élőben, LOL, és persze, ami a legfontosabb, láttam a családot pár napig, akik mindig nagyon hiányoznak és a húgom fogadócsaládját is megismertem, így legalább némileg megnyugodtam, hogy jó kezekben lesz :)

És jöjjenek a képek a futásokról:

Amerika :) (tejesüveget nem láttam, sajnos)