TTL:
futás: 46.4km
cross trainer, spinning: 45min (mind HIT)
úszás: 45p
súlyok: 15p
Hazatértem az USA-ból 18-án, igaz kicsit megviselten, és mivel rögtön indulni is akarunk Thaiföldre, gyorsan beterveztem egy itthoni futást. Azt tapasztaltam, hogy hosszabb repülőutakat kategóriákkal elviselhetőbbá tud tenni egy előttük elkövetett edzés. Főleg a farokcsont és borda-fájdalmat tudja enyhíteni, ha valakit részletesen érdekel :)
Tehát 19-én futottam egyet (9.4km), 20-án este már Bécsben vártuk, hogy felférünk-e a délutáni Bangkokra, ami jól alakult, Lellének még 2 szék is jutott (ha az ember 110cm magas, az egy ágy :)) , 21-e reggel elfogadható állapotban találtuk magunkat Bangkokban, és rögtön belevetettük magunkat az action közepébe: Wat Arun, Wat Pho, Wat Saket, Grand Palace, ősrégi kultúra és fura nagyvárosi káosz egyvelege, olyan 3. világ meets the 21st century. Hypermodern skytrain-nel a slums fölött, trópusi gyümölcsök, színes fake Louis Vuitton rengeteg, szőrös lábú lányok (a lady-boyok nem, ők odafigyelnek a higiéniára... ezek rendes lányok voltak, nekem egy kis időbe telt hozzászokni a kulturális különbségekhez), kiabálás, alkudozás, trükközés, és sok barátságos thai :D
Bár sokat sétáltunk és a kalóriák égtek rendesen, 22-én már rendesen jól esett a kis edzés, este a hotel konditermében. Futni nehéz lett volna, mert Bangkok nagyon nem futóbarát, a kevés park messze volt, de kihoztam a legjobbat a körülményekből: 30 perc vegyes kardio plusz 10p súlyzós edzéske a hotel tetején, szuper éjszakai kilátással a városra.
Elmentünk Ayutthaya-ba is egy daytrip-re, majd másnap este még egy gyors edzés (20p vegyes kardio), és elhagytuk a hotelünket és hálókocsis vonatra szálltunk Chiang Mai felé :)
Egyik nap béreltünk egy kocsit sofőrrel, egész napra 800 THBért, ami kb 5000 ft, és körbe mentünk vele az ÖSSZES látnivalón... Wat Chiang Man, Wat Phra SIngh, Wat Chedi Luang, Wat Doi Suthep (!! ez valami hihetetlen hely volt!) Reservoir, Elefánt-park, Skanzen a gyűrűsnyakú és feketefogú törzsekkel, NIght Bazaar
2 nap alatt olyan kultúra- és buddha-túladagolást kaptam, hogy a rendes gondolataim helyett már csak ilyen mantrák zengtek a fejemben, hogy: "Ignorance is the real evil", "Flattering words are but honey coated poison" "Poverty with dignity is better than wealth based on shame" és így tovább. Ez különben kifejezetten felüdítő volt a "olyan kövér vagyok", "ha nem jutok kávéhoz, meghalok", "kinek képzeli magát ez a faszi, hogy így végigmér", "enni kéne valamit, csak kalória ne lenne benne" szokásos 5perces vetésforgója helyett :)
nem könnyű eltévedni :D
Chiang Mai-t már előre feltérképeztem futás szempontból, és mivel teljesen futhatatlan, nem is csodálkoztam, hogy (24aug) első esti köröm alkalmával nem találkoztam egy árva futóval sem. Szmogot szívtam rendesen, meg a furcsálló tekintetekből is akadt vagy 2millió, de én csak élveztem, hogy végre futhatok. Ez a 8 km különben azért is emlékezetes marad, mert a táv rövidsége ellenére életemben nem izzadtam még így! Mind a tízezer pórusomból gejzírként tört elő a nedvesség, nem is igazán izzadság, hanem minden víztartalmam, a ruháimból szabályosan csöpögött a víz. Az arcom úgy esett be, hogy a koponyámat röntgen nélkül meg lehetett volna vizsgálni. Utána (50 felülés) kellett úsznom 20 percet a hotel medencéjében, az alatt ozmózissal visszaszívtam annyi nedvességet, hogy a szerveim újra működni kezdjenek. Hihetetlen élmény volt!
a futóútvonal
Thai-jal lerepültünk egyenesen Phuket-re, ahol sajnos épp betalált a monszun, ennek megfelelően a fél város víz alatt volt (szó szerint). Ez nem volt túl jó hír, mert ez lett volna a nyaralás tengerben fürdős része, amit persze így is megtettünk, de jó időben még poénabb lett volna.
fish-spa
Ezt elraktam a soha nagyobb bajom ne legyen kategóriába, és másnap cipőben futottam a parti sétányon. 9.5km úgy szaladt el a pálmafás napkeltés csendéletek és az ébredező város életképei között, hogy mire észbekaptam, már otthon is voltam. Már akkor ott éreztem, hogy ezért a futóélményért (meg a többiért is) valakinek hálát kell adnom... A Jóisten érdemeit nem kisebbíteni akarva, azt hiszem a férjem érdemli ezt, szétdolgozza magát, hogy ezekre a csodás helyekre eljuthassunk. (Én is, de az ő munkája valahogy több financiális babért arat :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése