World Airline Road Race, Grapevine, TX

Szóval fiúk, az a nagy helyzet hogy Veni, Vidi, majdnem Vici :D Köszi a drukkolást mindenkinek!

Elfoglaltam Dallast! Még az előző poszt estéjén lementem a Világ Leguncsibb T-shirt Swap Party-jára, ahol alkohol híján sem asztalon nem táncoltam, sem nem erőltettem mindenkit, hogy ússzunk meztelenül hajnalban (ez a szokásos kombo mondjuk 3 fröccs-3jacktől kezdve, de mentségemre legyen mondva, felelősségteljes édesanya lévén max. 2-szer egy évben játszom el), hanem bátran álltam a rámenős/vicces/félénk dumákat (ez a verseny köztudottan nagy csajozós-pasizós helyszín, boldog házasok némileg hátrányban) és örvendeztem magamban, hogy még lehetne pár jó évem a húspiacon, ha a férjem fiatalabb modellre cserélne :))) De félretéve a viccet, inni tényleg nem ittam semmit, ami nem volt nagy öröm.

a verseny előtt, hajnalban a Meadowmere Park

Ezért másnap gazdagon kárpótolt a Futókarma (?), amikor hajnali 7:30-kor frissen kipihenten, egy bomló bagellel és tejeskávéval a hasamban elrajtoltam szépen a 10km-es távon, és a csülkeim úgy robogtak alattam, mint két atomrakéta :) A sok controlled discomfort edzésnek köszönhetően abszolút éreztem, hogy ugyan megerőltető a 4:30 körüli tempó, de fogom bírni 45 percig, nagyon motiváló volt csupa atlétikus, gyors pasi között egyedüli nőként repeszteni. Sajnos 5 km körül ezt az idilli állapotot megtörte egy AirFrance-os ultrafutó kollegina (50-es, szikár, 19 körüli BMI) majd egy American Airlines futónő (paraméterek 1:1 ugyanez), hátulról sunyiban felkúsztak. Nem fáradtam nagyon, de tudtam, hogy max sebességen vagyok, és beletörődtem, hogy ha ők is bírják így végig, akkor ez van. Én nem vagyok egy feladós fajta, sőt, de a határaimat is egyre jobban ismerem. A pálya két 5-ös körből állt, és egy 180 fokos forduló után felmértem, hogy többen már nem fenyegetnek.

Egyenletes tempóban nyomtam végig a 10-et, 44:19-cel Overall 3. helyen futottam be, 29 ill. 14 másodperccel az első-második mögött. Korcsoportban nyilván én győztem, de aki összetettben helyezést ér el, nem számít a korcsoportban. Így maradt a bronz.

Az 5k rajtja fantáziadúsan 9:11-kor dördült el, így volt kb 55 percem pihenni és eldönteni, induljak-e rajta. Benyomtam egy fél banánt meg egy almás Enervit szeletet (yummi!), és elgondolkodtam, hogy csobbanjak-e egyet a tóban, tekintettel a 35 fok körüli hőségre. Aztán inkább maradtam a ruháimban, és azt mondtam magamnak, lefutom az 5k-t is, de csak lazán, hogy meglegyen a heti mileage. A startnál odaálltam egy helyes 40-es Jetblue kapitány mellé, aki a 10k-n is végig körülöttem futott, kicsit beszélgettünk, mondta hogy engem használt nyúlnak. Gondoltam, fasza, rátapadok, és visszaadhatja a kölcsönt, de sajnos hamar otthagyott. Nem is akartam rohanni, de valahogy a lábaim megint nekiindultak, olyan jól esett a tempó, hogy felengedtem a féket. Szép lassan mögöttem maradt a mezőny, egy 14 éves kislány kivételével, aki Norvégiában junior válogatott középtávfutó, 20-as 5-öst tud. Na őt még látni sem láttam, 22:43-mal értem a célba, és legnagyobb meglepetésemre 2. helyen végeztem (a kislány a nem-airliner kategóriában indult, így ő nem számított). Az első lány 5 másodpercet vert rám - ha tudom, megtoltam volna az utolsó kilit. A 3. viszont 3 másodperccel követett - ha ezt tudom, az utolsó 2-t tolom meg :D De mivel hátulról indultam és így nem látszottak a pozíciók, nem volt stressz, csak a meglepi helyezés :) Miután beértem, még visszamentem egy aranyos kollégámmal letolni az utolsó sprintet. Mire beértünk, 40 fok fölé kúszott a hőmérő, és nem Fahrenheitről beszélek, így sokan eléggé kimelegedtek :D 

Sven, Helga és Sauerkraut

A köv. fél órában fotózkodtunk a csapattal, majd együtt szépen lesétáltuk az egy mérföldes szeptember 11-i Rememberance Walk-ot, itt már tényleg durva volt a napsütés.

Végre átvehettem a bikinit (a szégyenlősségem olvadáspontja úgy 40 fok celsius vagy a fent említett 6 ital), eddigre már semmi sem izgatott, csak jussak be a tóba. Megmártóztam, majd - FIGYELEM - valóra váltottam egy éves álmomat, kipróbáltam a stand-up paddling-et :D Ez az a sport, amiről már tavaly óta olvasok folyamatosan, és irtózatosan készültem rá, hogy egyszer majd Brno-ba is eljut, de lám, a sors közbeszólt, a WARR szervezői ingyen biztosították a lehetőséget :D Pár újdonsült baráttal egy jó órát paddlingeltünk, fél lábon, hátrafele, mindent kipróbáltunk :D Volt jó pár esés, meg egy kis lapáttal harcolás is, amikor már biztosan álltunk a deszkánkon, annyit röhögtünk mint nem is tudom, mikor utoljára! Hatalmas élmény volt! Csak akkor hagytam abba, amikor nem bírtam tovább a borda feletti izmok fájdalmát :)

Az Awards Ceremony kicsit bénára sikerült, és a díjak sem a legszebbek voltak. A WARR mindig egy adott séma körül működik, idén a "run with the big dogs" szellemében kutyás bögrék jelképezték a kupákat. De a lényeg ugye nem ez, és a bögrék ára jótékonyságra ment, úgyhogy jó volt ez így.

Én a két egyéni Overall helyezésem mellett a női 5k Open versenyben csapattal is nyertem (LH Ladies). Ez nagy dolog volt, mert sokan (pl az örök ellenség KLM) sokkal több futóval jöttek, és így is lepipáltuk őket :)

13körül megebédeltünk (isteni TexMexet), majd begyűjtöttünk egy rakás ingyen sört és beültünk a hotel jacuzzijába. Fáradt izmok, 40fok, forró víz és hideg sör, pár hatalmas arc - mi kell még a tökéletes délutánhoz? :D Ja, hát természetesen shopping. Megvolt az is, sőt este a tipikus amerikai diner-experience mint-chocolate-chip-cookie shake-kel is kipipálásra került :D

Másnap hajnalban még gyorsan kimentem egyet futni (kilazítani volt mit :)), aztán reggelizni megint áthívtak a Hiltonba (a Super8  bagel-waffel-instant kávé reggelije nem igazán vetekedhetett a Hilton friss dinnye, eper, ananász, fehér yoghurt, spenótos-gombás-rukolás omlett, áfonyás-málnás zabkása, sorolhatnám választékával :D), áztattunk kicsit és aztán ideje volt hazaindulni. Mind feljutottunk a járatra, és ugyan a csapatból csak én mentem economy class-on, a kollégák hátrajöttek és elhalmoztak pezsgővel, csokival, magazinokkal, épp csak ággyá hajtható ülést nem tudtak hozni :D Nagyon jó fej csapattársaim vannak, és baromi jó érzés, hogy (bár én vagyok a keleteurópai, németül hibásan beszélő, Hilton helyett motelben alvó, first helyett eco classon szorongó) így viszontszeretnek :) Igazságos népség a német, akárki akármit mond :)


Folyt köv: 2012 október, Kína!