Eheti hosszabb futásom, avagy rögtönzött aquatlon a szennyvíztározóban :)

Ma harmadszorra is nekiindultam erdőt keresni itt a környéken, és bár az akció csak fél sikerrel végződött, az utóbbi hetek legkirályabb futását termette a délután :)

Úgy indultam, hogy a nemrég felfedezett, a falunk határától keleti irányba mutató 3-as elágazás harmadik ágát veszem nagyító alá, de aztán hirtelen felindulásból lefordultam délnek, mert a távolban erdős hegyeket véltem látni, és 3 km-nyi napraforgóföld után ki is lyukadtam egy kisebb erdőfolthoz. Sajnos bele nem igen tudtam menni, de innentől a földút 80%-os fedésben vezetett tovább: jobbra erdő, balra földek. Most kifejezetten felhős volt az ég, de úgy ítéltem, hogy az árnyék később, napos időben is elég lesz. 5km-nél jött az első meglepi, találtam egy kicsi (mesterséges) tavat! Úgy megörültem neki, hogy majdnem belementem, de aztán elhatároztam, hogy az úszásnak várnia kell a visszaútig, és mentem tovább. 2 km-t futottam a gáton, ahol Brno szennyvíz-csatornája egészen folyóvá szélesedett, itt már alig bírtam a kísértéssel, végül azzal győztem meg magam, hogy a tó valószínűleg tisztább lesz. A tavak ugye köztudomásulag öntisztulnak :)

7km-nél egy duzzasztó jött szembe:

nyilván ettől volt olyan széles a folyó. Innen már ráláttam egy gyanús barokk templomtoronyra:

Mármint gyanúsan nagynak és réginek látszott már a távolból is, gondoltam is, hogy ez fura, mert tőlünk délnek sokáig csak ici-pici falucskák vannak, nem telik nekik ilyen templomra. Tehát kolostornak kell lennie! Nem tévedtem: pár száz méter után Rajhrad-ban találtam magam :) Már olvastam róla, de még sosem voltunk... Nem bírtam megállni, hogy be ne menjek megnézni, de szándékosan nem időztem, mert rögtön tudtam, hogy Domit el kell hoznom ide és nem lenne fair, ha előtte egyedül mindent felderítenék :) Gyorsan csináltam pár kedvcsináló képet, majd visszafordultam. Ebből egy lájtos családi gyalogtúra lesz :)

Még tettem egy kis kitérőt a szomszédos Rajhradice falucskába, csak hogy beszippantsam a hangulatát, majd tényleg elindultam visszafele. A tó előtt vettem egy jobbkanyart, és befutottam a településre, Rebesovice-be. Azonnal megtetszett! Nyilván főleg a tó miatt, de amúgy is nagyon barátságos, gondoltam is, kéne itt venni egy nyaralót. Totál béke szigete, csak modern és szép, rendes. Ha nem tudnám, is gondolnám, hogy eredetileg német település lehetett... Nem bírtam tovább, szirén hangon hívott a tó! :) Levetkőztem, a ruháimat a telefonnal és iPoddal egyetemben egy bokor alá rejtettem, és már benn is voltam a vízben :) Kellemesen hűvös volt, annyira jól esett, hogy tényleg nem hittem el a szerencsémet. Úszkáltam kicsit, aztán muszáj volt tovább futnom, mert otthon várt az éhes férjem és a pizza-hozzávalók.

Innen már nem mentem vissza a turistaútra, hanem kifutottam a főútra, ami jobbról erdő fedésében egyenesen vezet Chrlicébe. Ha nem jártam volna már 13k felett, itt tettem volna még egy kerülőt, mert VÉGRE VALAHÁRA egy erdei út jött jobb kézről, és kifejezetten úgy nézett ki, mint ami vezet is valahova :D (és nem lyukadok ki rajta 100m után megint valami átkozott kukoricaföldre). De fegyelmeztem magam, a 10k felkészülés miatt nem akartam túl hosszút futni, bár hogy őszinte legyek, igen jól esett volna még pár kila. Ehelyett tovább futottam hazafele, és az erdei ösvényt meghagytam motivációnak a következő hosszabb körre :)

Még 2km az úton, átkelés a sztráda felett és már otthon is voltam. A GPS megint lefele, az iPod meg felfele hazudott, én érzésre a kettő közé lőttem be a távot: 15.15km, 1:20h.

Hazatérve még 25 percet jógáztam is, aztán csináltam egy szuper finom, über-skinny Anchovie pizzát, és kivételesen ettem is belőle egy kicsit, miközben a férjemmel megnéztül a 150,000,000 dolláros Anchovie pizza epizódot a Futurama-ból :)) Ez azért élet a javából :D

"Ok my friends, get ready for the most delicious extinct animal you've ever tasted."

―Fry