Visegrádi Várfoglaló Futás - Hegyifutó OB / július 2, 2011

Az otthon töltött hétvégére mindenképp akartam valami versenyt szervezni magamnak, és bár először a Balatonátúszásra gondoltam, hamar elvetettem, tekintettel a bizonytalan időjárásra. Aztán Azilinha említett egy extrém hosszútávú triatlont, ami szintén az átúszással kezdődött volna, de hamar beláttam, hogy - bár valószínűleg végig tudnám csinálni - még nem tartok azon a szinten, főleg úszásból, amit idén eléggé hanyagoltam eddig... Nem elhanyagolható indok volt továbbá, hogy szerettem volna a hugicámat, aki az egyetlen és legjobb futópajtim, rávenni, hogy fusson velem :) Ő pedig az utóbbi években nagyon terepre orientálódott. Így esett a választásom a hegyifutó OB-re, ahol igazolás hiányában csak amatőrben indulhattunk, de ez abszolút nem vette el a kedvünket :)

Először 11.1km-re neveztünk, de aztán kiderült, hogy a nőket csak a rövidebb, 7.700m-es távon díjazzák (valaki megmondja, mi ez a megkülönböztetés?! Miért kell a nőknek mindig rövidebbet futni? Esküszöm nem értem...) így aztán átneveztünk. Rendesek voltak, visszaadták a különbözetet. A versenypóló női és férfi szabásban is létezett, sőt méretet helyszíni próbával lehetett választani, ami nagyon jó benyomást tett ránk (mindkettőnk padlása, azaz konkrétan anyánk padlása tele van mindkettőnk hálóing méretű férfi futóversenyes pólóival...).

en sarga poloban legszelen, hugicam rogton mellettem

Tök mindegy hogy a tereptriatlon OB is ott volt, továbbra is a terep-rendezvényekre jellemző alig létszámban jelentünk meg, ha voltunk 100-an a rajtnál, lehet hogy sokat mondtam... Az a 100 viszont elég kemény mezőnyt alkotott, übergyors rajt után hamarosan beleütköztünk a Várhegybe, ami pedig köztudottan nem lankás, de a rutinos hegyifutóknak meg se látszott kottyanni :)
Én nem sokat edzek hegyen (errefelé sajnos nincs), csak ha otthon vagyok a tesómnál, ő meg viszont sosem fut egyenes úton, úgyhogy felfele ő várt engem, az egyeneseken meg én vettem kicsit vissza a szokott tempómból, de egyikünk sem bánta, sőt. Én a magam részéről bármikor elcserélnék egy jó időeredményt, de akár helyezést is a húgommal való közös futóélményre. Nem jut túl sok belőle :( Azt hiszem, ő is így lehet vele, mert végig igen jó kedvűen futottunk váll-váll mellett (vagy hogy mondjuk ezt, akik még tudunk magyarul? basszus, kriminális vagyok), szépen le is hagytunk egy-két kollégát út közben, a befutónál pedig még be is szólt nekünk a hangosbemondós srác, hogy lehet még bennünk kakaó, ha ilyen vidáman beszélgetünk :)
Az időjárás is megkegyelmezett, a hatalmas szürke esőfelhőket jól elvitte az orkánszerű szél, úgyhogy utána tej és gluténmentes fagyival meg xilites (? jól hangzott az édesítőhöz szokott fülemnek :)) kókuszgolyóval frissítettünk, mégsem fagytunk halálra :)

A 7.7 km-t 300m emelkedéssel 43perc alatt futottuk, nem szedtük szét magunkat, es az eredmeny csak azert vicces, mert total egyutt futtottunk elejetol a vegeig, a befutot meg kezen fogva, meg lattak is, hogy tesok vagyunk, mi a FENENEK nem lehetett volna holtversenynek nyilvanitani?! Szoval ahogy en latom: holtverseny 9. hely a nok kozott: Baumann Noverek :D

Kollégák, ti jártok terepversenyekre? Mik a kedvenceitek?