Hármashatárhegyi 2órás, 03JUL2011

Múlt hétvégén, amit otthon töltöttem, felajánlotta a hugicám, hogy nem nem akarnám-e vasárnap reggel a 2órás hegyi körét kipróbálni. Hogy az ördögbe ne?! Először is, imádok a húgommal futni, már nagyon hiányzott egy hosszabb futás, és végre akadt babysitter is Lellusnak, úgyhogy rögtön kezet ráztunk a dologra. Úgy éreztem, a szerencse fia vagyok! Nem keltünk őrült korán, 8 előtt indultunk valamivel, de egy jegeces éjszaka után nem volt hőség. Vittük Fügét és Bejkét is, nekik ez persze heti rutin, de azért odáig voltak a boldogságtól. Én nem vagyok kutyás, sőt nem is nagyon szeretem a kutyákat úgy általában, de ők igazi jó arcok, és nagyon poén velük futni! Az erdei útvonal már csak hab volt a tortán :)

A húgom Táborhegyen lakik, onnan indultunk az Árpád kilátó fele, privát ösvényeken. Egy idő után rákapcsolódtunk a kék jelzésre, olyan 6 kila után értünk a kilátóhoz, ahol 2 nagyon eddzett sporttárs hálózsákban aludt a kövön (én este még a házban is fáztam, és én nem vagyok fázós)...

A hugicám az első képen, én kékben

Ez a szakasz übermeredek volt, meg a kutyaszar-gyűjtés miatt meg is kellett állnunk párszor, majdnem 50 percünkbe került. Innen elég kellemes lefele jött, ha jól értettem Pasarét fele kerültünk, én nem nagyon tájékozódom errefele (meg amúgy sem), de egyszer kilyukadtunk lakott terület szélére is. A repülőteret még én is megismertem, ahol persze nem lett volna szabad áthaladnunk, mert vitorláznak arrafele. Utána a húgom valami Virágosnyeregről regélt, ahonnan már csak 3-4 kili hazáig, és a kilátótól számított 1óra után ki is lyukadtunk megint a Táborhegyre, még 10perc és otthon is voltunk. A végére, hogy igen őszinte legyek, jobban elfáradtam, mint a konditermi 25-ösök után szoktam!

Itt az útvonal, de a km-jelzések azt hiszem pontatlanok:
Az ipod 18 km-t rögzített, a GPS meg 14 valamennyit, de nagyon gyanús, hogy főleg a második felében kimaradhattak jelzések, mert ott főleg lefele meg egyenesen futottunk, elég gyorsan, mégis gyalázatos idő jött ki. Szóval betippeltem a kettő közé és elneveztem 16-nak. A húgom szerint még több, ő azért sokszor fut arra, és elég jól érzi a távokat.

Szóval elég igénybevevő köröcske lett ez, de iszonyúan élveztem minden percét (talán eltekintve a Nagy Gonosz Emelkedőtől, aki a szörnyű meredeksége mellett elég hosszú is). Találkoztunk elég sok futóval is, és minden statisztikánk megdőlt, ugyanis egytől egyig vagy előre-, vagy legalább visszaköszöntek :D Mi mindig köszönünk, na nem a Szigeten, ahogy Rrróka is írta, de a hegyekben persze és nagyon utáljuk, ha valaki nem képes viszonozni... már csak egymás teljesítménye iránti tiszteletből is... mibe fájna, most komolyan?

Ha legközelebb otthon vagyok, ezt a 2órást biztos nem hagyom ki :)