Meg nyar elejen vettem a ferjemnek egy futocipot. Azt igerte elozoleg, telen, hogy ha jo ido lesz, elkezd o is kocogni, es felkeszul a texasi 5k-ra szeptemberre. Tavaly Londonban kapta az inspiraciot, a WARR-on, en meg orultem mint majom a farkanak. Annyira jo lenne a ferjemmel futni!
Kisutott a nap, elolvadt a ho, de a ferjem csak nem ment ki futni. Eroltetni ot nem lehet, trukkokon atlat, szoval nem nagyon van mit tenni vele - akkor csinal valamit, ha o akarja vagy latja ertelmet. A futasnak, ugy tunt, nem latta. Felhoztam idonkent, hogy "de hat megigerted", de olyankor csak ideges lett. Aztan 2-szer lement, a teremfoci cipojeben, es csak elkepzelni tudtam, milyen szar lehetett. Szoval miutan hetek kimaradtak megint es nem ment, osszeszedtem a batorsagomat es megvettem a cipot, egy New Balance alap modellt, tudtam, hogy nem betonbiztos befektetes. Arra gondoltam, hogy ha szarul esik a futas, akkor nem csoda, ha nem akar tobbet menni, es teremfoci cipoben hogy esne ha nem szarul.
Hazavittem a cipot es akartam volna magyarazni, hogy nem akarom en kenyszeriteni, csak megteremtem a felteteleket, hogy ha megis kedve tamadna, ne fajditsa meg a labat. De nem tudtam kifejteni, mert olyan lebaszast kanyaritott rogton, hogy hanyatt-homlok rohantam vissza a boltba, visszaadni szegeny cipot.
Kicsit sirdogaltam, nem ertettem, hogy miert ilyen makacs, de miutan napokig huvos volt velem, tudtam, hogy valamit nagyon rosszul csinaltam. Maskor hamarabb megbocsat. Ugyhogy nem is csodalkoztam, mikor szepen kimaszott az igerete mogul. Addigra mar beletorodtem.Az egesz dolog azert szar, mert a ferjem nagyon sokat dolgozik, alig van ideje pihenni, sportolni. Regen, amikor hivatasos volt a nemet haditengereszetnel, es egy fel evet allomasozott az Enduring Freedom misszio kereteben a Bab El Man Deb szoroson Djibuti-ban, 50fokban hadakozott modern kalozokkal, hogy az amerikai csapatoknak szant utanpotlast szallito USA hajok akadalytalanul elerhessek Irakot, szoval akkoriban nagyon fitt volt, nyilvan, es amiota kb miattam feladta a tengereszetet es polgari palyara lepett, fokozatosan epul lefele fizikailag. Nem csoda, itthon nincs 50kg-os hatizsak cipeles 8 oras menetelessel, nincsen napi 4 ora alvas utan orseg, nincs halalos fenyegetes ha nem vagy eleg eber. Szoval ertheto. De nezni azert faj, mert az agyam egyfolytaban dolgozik a worst case scenario-kon, lelki szemeim elott latom, elviszi egy szivroham, ahogy elmeszesednek az erei, ahogy kap egy emboliat, stb. Foleg az utobbi idoben, amikor csak ugy hullanak korulottem az emberek. Jelnek nez ki, mit csinaljak?! En 5 eve folyamatosan csak fogyok, izmosodom, letettem a cigit, mar nem iszom, vagy ha megis, csak minosegi piakat. Es erzem, hogy a testem egyre erosebb, es egyuttal azt is erzem, hogy az eletkorom elorehaladasa ellenere egyre tavolabb kerulok a halaltol. Nem olyan sorsszeruen erzem ezt, a feltegla persze, hogy barmikor a fejemre eshet, de szerintem ertitek, mirol beszelek. A testem es a szellemem is egyre frissebb. Amikor arra gondolok, hogy a ferfiak amugy is hamarabb halnak, majd osszehasolitom magamat nemileg tulsulyos, edzetlen ferjemmel, egyszeruen csak faj es nagyon-nagyon szeretnek mindent megtenni, hogy o eljen tul engem.
Szoval imigyen kudarcot vallva fel is adtam a ferjem futasra valo unszolasat, es bar nem tudtam, de ez volt a helyes strategia :) Eloszor csak egy rovid kirandulasra mentunk egyutt, a lanyunkat is beleertve, egy keso nyari hetvegen. Emlekeztek meg talan, felfeldeztem nem reg azt a kolostort Rajhradban, egy futas soran veletlenul, es a ferjemnek is volt kedve megnezni. A kirandulas vegul 7 helyett vagy 12km lett, de nagyon elveztuk! A legjobb, hogy Lelle is imadta, es a ferjemnel azt hiszem, ennel nincs magasabb utokartya :) " ha a gyereknek tetszik, legyen" alapfilozofia szigoru kovetoje leven, a kovetkezo hetvegen, mikozben en valahol futottam, kettesben is elmentek kirandulni. Az azutani hetvegen megint egyutt mentunk, tokot gyujteni Halloween-re. Most vasarnap pedig egy fokkal feljebb tekertuk az intenzitast, amikor elvonatoztunk Moravske Branice-be, majd onnan lekirandultunk Dolni Kouniceig, egy nagyon romantikus kolostor-romot, a Rosa Coeli-t megtekinteni :) A tura 13km lett, persze gyerek-tempoban, de azert 13k az 13k :)
Kicsi dolog, es talan nem is a tokeletes megoldas, de nem hiszitek el, mennyire orulok neki! Es baromira remelem, hogy osszel-telen is fent tudjuk tartani, es talan szokassa erik. Ahogy ezt most irom, furan erzem magam. Belegondolok, hogy egy par eve hogy GYULOLTEM meg a kirandulas szot is. Errol majd egyszer kell irnom egy masik posztot, meger egy kifejtest. De a lenyeg, hogy most nem tudok jobbat elkepzelni: csaladi fitnesz, kozos vidam idotoltes, quality time. Es sok szep kulturalis, epiteszeti, termeszeti benyomas- raktarozasi lehetoseg. Kisvarosi, kispolgari mindennapokhoz szokott szemnek es leleknek igazi feludules. 
indulas elott
at kellett futni 5-szor, mert a hid ugye poen :)
Rosa Coeli
megmasztuk a tornyot :)
imadom az elhagyott zsido temetoket!
